Be kell látnom, halogatós típus vagyok. Nem könnyű ezzel együtt élni, főleg, ha már biztosan tudom magamról!

Egyszer már elkezdtem (magamhoz képest nagyon lelkesen) blogot írni, de bevallom, nem sok sikerrel. Nem sikerült elérnem, amit akartam. Sem rendszeresség nem volt benne, sem a tartalma nem úgy alakult, ahogy én szerettem volna. Pedig mindkettő rajtam, csak rajtam múlik!
A rendszerességhez akarat, elszántság és önfegyelem kell, ugye? Na, ezekről mit mondjon egy huszonéve dohányzó, inkább megalkuvó, mint harcoló, szinte minden áron békére és csendre törekvő, vakon és értelmetlenül naiv és optimista nő? Mert ez vagyok én...
A tartalom? "Csak" őszinte szeretnék lenni. De nagyon nehéz! Hiszen ha tartom magam a tervemhez, akkor sok esetben a legbensőbb, legőszintébb, legsebezhetőbb énemet kellene itt kiadnom. De hisz ezek miatt kerülök mindig bajba! Épp ezért vágyok is arra, hogy olvassa valaki, amit írok, meg nem is. Akarom, hogy tudják, mit gondolok ott legbelül, de félek is tőle. 

Most megint belevágok. Hetek óta játszottam már a gondolattal. Olvasgattam egy-két blogot, nézelődtem, szemlélődtem, ízlelgettem a gondolatot: most sikerülhet! A hétvégén eldöntöttem, belevágok! Hiszem, elég erős vagyok hozzá! Hiszen annyira lent vagyok most, hogy innen nincs más út, mint FELFELÉ! Márpedig, ha nem vagyok saját magam ellensége (miért legyek még mindig az?), akkor segítek magamnak felállni és kimászni a gödör aljáról. Ehhez kell nekem ez a blog, kell az írás, a kihívás, az elfoglaltság, a feladat...

Szurkolok magamnak! És naiv optimistán hiszem, nem hiába!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.